Az elmult ev soran gyakorta eszembe jutott az a tortenet, amit meg megboldogult Nagyapam meselt nekunk annak idejen, amit gyerekfejjel halgattunk nyari delutanokon a bonanza szoba huvoseben, vagy eppen a kertben csatangolva, a termeszetet jarva valahol...A tortenet maga - ha emlekezetem nem csal - akkorara nyulik vissza, amikor Nagyapam katonanak/pilotanak allt, meg a haboru elotti evekben talan. A pontos helyet mar nem tudnam megmondani, Balkany lett volna? vagy valamerre az eszakkeleti regioban? mar-mar osszefolynak ezek a reszletek... mindenesetre annyi bizonyos, hogy egy repuloter is volt a szinen, ahol az ujoncokat egy ugyeletes tiszt leckeztette oly modon, hogy a teli, latyakos-saros idoben ugynevezett "fekudj, fel" gyakorlatot vegeztetett veluk.
Ezen erdekesen hangzatos nevu foglalatossagnak a lenyege annyi volt, hogy a repuloter hosszaban ugy kellett vegigfutni teljes menetfelszerelesben, hogy - mint azt a neve is sugallja - ket lepesenkent hasra kellett fekudni a sarban, majd felpattanva lehetett folytatni tovabb az eroltetett menet ezen ciklikus mozzanatsorat, a fogdmeg altal diktalt utemet kovetve.
Eleinte nyilvanvaloan tobb volt a sarban, arcon toltott ido, es a haladas is keserves volt.
Viszont ahogy nott a tavolsag (es a latotavolsag csokkent a teli ejszakaban) ugy lehetett novelni a lepesek szamat az ismetelt arcraborulasok kozott; mig vegul egeszen "emberi" tempot vett fel az ember es atert a repter elerhetetlennek tuno tulso oldalara.
Ehhez hasonlo tortenet amit egyszer egy dokumentumfilmben lattam; ott az ezzel szinte teljesseggel azonos mozdulatsor inkabb vallasos indittatasbol kifolyolag vegzetetett - buddhista zarandokok tettek meg a vegtelennek tuno utat Mongoliabol a tibeti Lhasza kolostorig, lepesenkent terdre, majd arcra borulva, felallva es ujra ismetelve ezt a ritualet.
Mire elerte az ember a vegcelt vagy a tulpartot, megtisztult, felulemelkedett a saron, az ut poran, a fajdalmon es az alazaton. Felulemelkedett onmagan es ujra szabad emberre valt.
1 comments:
Tetszik ez a parhuzam. Faterom is meselt egy jo sztorit egyszer. 56 utan valamikor meg tinedzserkent bandazas kozben talaltak valami elasott fegyvereket es jatszottak veluk stb. Utana hogy hogy nem elkaptak fateromat a rendorok es bevittek hogy jol megruhazzak meg raijesszenek /gondolom mindenki nagyon "ideg" volt azokban az idokben/. Mindenesetre apam akkor mar bokszolt egy ideje es az ot ero egyik utleg elol szepen elhajlolt, ahogy azt tanulta edzesen, a hulye rendor meg mint valami vigjatekban belezuhant a faterom mogott allo vitrines szekrenybe. :P nincs semmi konkluzio. ja varj. az elet egy vigjatek? :D
Post a Comment